Itt újra találkoztunk Pepivel, a magyar vizslával, amikoris leányommal kirándultunk a Rákosmezei réteken. Örömmel konstatáltuk, hogy Pepi ugyanolyan, mint mikor először volt szerencsénk látni őt. Vagyis: szélvész. Még mindig…
A gazdája eldobott néki egy apró ágacskát, ám Pepi úgy gondolta, az az apró fogpiszkáló nem alkalmas a további ügykezelésre, ezért mikor elrohant bégyűjteni eme eldobott alkatrészt, hát egy komplett… hm… sombokorral tért vissza… Azt csak úgy találta valahol elszórva az út mellett. És azt csak húzta, cibálta oda nekünk, és magában vigyorgott, hogy milyen jól megviccelt minket: egy fogpiszkálót dobtunk el, de az ő leleménye megmentette a bulit… A sombokor ugyanis mennyivel alkalmasabb bizonyos elkövetkező mókákra…
Ő Pepi! Meg a sombokor.